Produsele Annie Sloan in Romania

Sunt Puskai Melinda, stockist Annie Sloan in Romania din septembrie 2015. Intretin acest blog de mai demult, am postat in trei limbi, dar mai mult in limba maghiara. De acum voi fi mai atenta, deoarece reprezint un brand de valoare si as vrea sa ajunga la cat mai multi oameni pasionati de amenajari interioare, de vopsit mobilier, de reciclare a mobilierului uzat.

Vopseaua decorativa Chalk Paint va poate ajuta mult in a va deda placerii de a vopsi, de a fi creativ. In curand voi lansa un magazin online pentru a usura accesul la vopsele si accesorii, dar pana atunci as vrea sa dedic acest post produselor Annie Sloan sa vedeti preturile din Romania pentru produse, deoarece ma cauta multi cu acesta intrebare.

Sa vedem in primul rand paleta de culori disponibile:

Sunt 33 de culori in doua ambalaje:

Ceara de doua tipuri, transparenta si inchisa tot in doua ambalaje:

Lac mat (in cazurile in care ceara nu este recomandata, de exemplu in exterior, sau pe blaturi de bucatarii, pe faianta de bucatarie, unde intra in contact direct cu apa):

Sabloane in doua marimi, A4 si A3 (modelele le gasiti pe site-ul anniesloan.com):

 

Pensule pentru vopsea in 3 marimi:

Pensula plata pentru vopsea:

Pensula pentru ceara:

Vopsea de perete lavabila in 10 culori disponibile:

Cartile lui Annie Sloan:

Si orice altceva din gama de produse Annie Sloan la comanda.

Pentru mai multe informatii contactati-ma pe adresa de email puskaimelis@gmail.com.

Va multumesc!

Miért fessünk bútort?

Az utóbbi időben sok ismerősömmel beszélgettem a bútorfestésről, és felmerült bennem az igény, hogy – elsősorban magamnak – összeszedjem azokat az érveket, amelyek a bútorfestés mellett szólnak. Nyilván ebben eddigi tapasztalataimra támaszkodom és senkit nem akarok meggyőzni vele. Mindenki maga alakítja az ízlését.

Szóval miért is fessünk bútort?

• mert a festett bútor esztétikus
• olyanra festjük, amilyenre szeretnénk
• értékteremtő
• költséghatékony
• környezetkímélő
• ha megfelelő anyaggal dolgozunk, szórakoztató, kikapcsolódást nyújt, élvezetes
• fejleszti a kreativitást
• szeretetteljes otthont alakíthatunk ki általa

Valószínűleg nem merítettem ki a témát. De elmagyarázom, hogy én mit értek a felsorolt érveken.

Esztétikus bútor, amilyent szeretnénk: a boltokban kapható bútorok – hogy is mondjam… – nem mindig felelnek meg az egyéni ízléseknek. Színben, anyagminőségben, ár-érték viszonylatban nem mindig találjuk meg azt, amit éppen keresünk. Vagy egyenbútorokkal találkozunk, vagy égbe kiáltó összegekért kínált egyedi bútordarabokkal. A festett bútor az arany középút. Egy használt, de megunt bútordarabot könnyűszerrel átfesthetünk és újjá varázsolhatunk. Ahhoz a környezethez igazíthatjuk, amelybe szánjuk. Néha a funkcióváltás is jót tesz egy-egy darabnak. És olyan egyedi darabot faraghatunk egy “ócska” éjjeliszekrényből, asztalból, padból, szekrényből, ami dísze lehet lakásunknak.

Értékteremtő: amiért megdolgozunk, azt jobban értékeljük. Sokkal jobban ragaszkodunk olyan tárgyakhoz, amikhez személyes kapcsolat, tapasztalat fűz. Én most éppen gyerekkori íróasztalomat készülök átfesteni és már most tudom, hogy még legalább 20 évig imádni fogom, bármilyen lesz, mert mindig eszembe fognak jutni róla a régi emlékek. A nehéz házi feladatok, a fiókba dugott könyv, ami érdekesebb volt, mint a lecke, a polcon példásan elrendezett színes ceruzák… Kár lenne ezeket az emlékeket kitörölni azzal, hogy eldobunk egy gyönyörű íróasztalt, csak mert kicsit megkopott, vagy ódivatú.

Költséghatékony: a kedvenc részem. Főleg azért, mert az Annie Sloan Chalk Paint nem egy olcsó kategóriájú festék. Mindenki elgondolkodik az ára hallatán… Mégis költséghatékony, erre elég egy konkrét példát felhoznom. Olvastátok a bejegyzésem a szüleim bútorának átfestéséről? (Ha nem, itt és itt találjátok meg.) Elég nagy felületet kellett lefesteni. A lakkozott felületű ajtókat – és ezekből volt több – kétszer kellett lekenni. Erre mindössze egy doboz festéket használtunk el (9800 Ft), és egy háromnegyed doboz viaszt (5200 Ft). Ha összeszámoljuk, kb. 200 lejbe került a felújítás. Egy ugyanilyen szekrénysor újan kb. 4000 lejbe kerülne (de lehet, hogy keveset saccoltam). Nos, költséghatékony a bútorfestés?

Környezetkímélő: nem vagyok egy zöld aktivista, de azért ezt a vetületét sem téveszthetjük szem elől. Kidobott bútor helyett újrahasznosított bútor. Még ha nem is zöldre festjük 🙂 Gyerekeink számára is példaértékű lehet napjaink “kidobjuk és veszünk mást” retorikája helyett.

Szórakoztató: próbáljátok ki! Az Annie Sloan Chalk Paint-tel élvezet dolgozni. Minden ecsetvonással közelebb vagy a célhoz, látod, amint a kezeid között átalakul, megszületik valami. És amikor elkészül, büszkeséggel tölt el, hogy a Te munkád. Mi ez, ha nem kikapcsolódás?

Fejleszti a kreativitást: legtöbbször a festést kreatív szellemi munka előzi meg. Mindez ott kezdődik, hogy ha nem adott, akkor kiválasztjuk a megfelelő formájú és funkciójú bútordarabot. Kitaláljuk, milyen stílusú, milyen színű legyen, netán színt keverünk hozzá, vagy valamilyen speciális technikát használunk hozzá (antikolás, antikolás két színnel, repesztés, stencilezés, transzferálás stb.). Aztán megkeressük a megfelelő eszközöket, s végül nekikezdünk. Menet közben is dönthetünk valamilyen változtatás mellett. A végtermék pedig garantáltan egyedi lesz. Én imádom az egyedi dolgokat!

A szeretetteljes otthon feltétele, hogy olyan legyen, amiben jól érezzük magunkat, ahol boldogok vagyunk, ahol szívesen elidőzünk, ahová mindig jó hazajönni. Ha kedves, szép, esztétikus bútordarabokkal vesszük körbe magunkat, olyan harmonikus otthont teremthetünk, ahol mindez megvalósítható. Nyilván a szeretet nem pótolható, de fokozható a megfelelő miliővel.

És ami kimaradt: nem mindegy, hogy gyerekeink milyen környezetben nőnek fel, mit tanulnak tőlünk. Otthonunk milyensége hat esztétikai érzékükre, alakítja ízlésvilágukat. Azt az értékrendszert fogják ők is felnőttként képviselni, amit mi nyújtunk nekik. A festett bútor pedig sok tekintetben “nevelő hatású”.

Én továbbra is fogok bútort festeni, akinek esetleg megjött a kedve hozzá, szóljon!

Az a bizonyos chic hatás

Sok elmaradást kell bepótolnom, a nyári munkáimról még nem volt időm beszámolni. Egy kedves darabot szeretnék most megmutatni, ami ott várt sorára sokáig a műhelyemben. Szoktam mondani az odalátogatóknak, hogy ott minden festett, vagy éppen festésre vár. Ez a kis asztal is sorra került végre.

Így is szép formás darab, de az én fejemben más elképzelés élt róla. Már amikor megvettem, fehérnek képzeltem el. Úgyhogy előkerült az Old White. Egy réteg festék, egy kis visszacsiszolás, koptatás, majd az átlátszó viasz, végül a sötét viasz. Ilyen egyszerű a képlet. Bocsi, nekem volt segítségem is, ne feledkezzek meg róla! 😉

  

 

A nagy átalakulás – második rész

A nappaliban a bútor úgy várt, ahogy hagytam: a cirádák helyével és a sarokmintákkal. Helyenként maszatosan a mestertapasztól. Kezdődhetett a festés!

Emlékeztetőül: itt a kép az eredeti állapotról. Amit használni fogunk: Annie Sloan Chalk Paint Country Grey árnyalat, Clear Wax és a varázsecsetek 🙂

Két fronton kezdtünk neki a nagy munkának. Mikor az első polc megürült, én nekiláttam felkenni az első réteg festéket. A szüleim közben a többi polcot pakolták le – időben így volt a leggazdaságosabb. A festés ennél több előkészületet nem igényelt. Lekerültek a könyvek és letöröltük a felgyülemlett port.

Úgy döntöttünk, a belső részeket nem festjük le, csak ami kívülről látszik. Így kipakolni sem kellett. (Nem is tudom, hova tettünk volna félre annyi mindent, még ideiglenesen sem.) Logisztikai szempontból ez jó döntés volt. Így is kerülgettük az étkezőasztalt, s két étkezés között kellett haladni lépésről-lépésre.

Már az első rész festésénél kiderült: a polcokat, amik natúr fából vannak, elég egy rétegben festeni, a lakkozott részekre viszont két réteg festék kell.

 

Nagyon gyorsan haladtunk, s mindig voltak apró határidők: amíg a gyerekek alusznak, amíg a gyerekek a játszótéren vannak a nagyszülőkkel, vacsoráig, amíg csend van… Ezért nem is fényképeztem le minden mozzanatot, mindig arra koncentráltam, hogy egy-egy résszel végezzek, míg az apróságok előkerülnek. Amíg a festék száradt, azért maradt idő pihenni is.

(Szeretem az ilyen hangulatos nyári délutánokat, amikor a lemenő nap besüt az ablakon.)

Elsőként a fiókok készültek el – szintén praktikussági okokból -, azokat gyorsan le is kentem viasszal, hogy helyre tehessük őket. Elég nagy helyet foglalt a hat fiók a szoba közepén, este ágyazni kellett, így visszatettem rájuk a fiókgombokat és elindult a varázslat. Hosszú percekig csak néztem és néztem, nem akartam elhinni, hogy ilyen gyönyörű lett. Minden részlet stimmelt. A szín, a sarokminta, a bútorgombok, annyira a helyén volt minden, hogy elvarázsolt. Csak gyönyörködtem benne.

A fiókok után már csak viaszolni kellett a beugró részeket és második rétegben lekenni az ajtókat. Hogy eljuthassak én is a strandra, Anyukám is beszállt a játékba (már amúgy is annyira kívánta kipróbálni): míg én festettem, ő viaszolt. Majd úgy belejött, hogy vissza sem adta már az ecsetet. Levontam a következtetést: mindenkit figyelmeztetnem kell, hogy ez ragályos!

Aztán egy szép nyári délután elkészültünk. Vagyis én azt hittem, hogy elkészültünk…

Anyukám csak nézelődött a szobában és azt mondta: valamit még le kellene festeni, hogy találjon a bútorhoz! Mindkettőnknek egyszerre tévedt a szeme a tévészekrényre. Megvolt a kiszemelt áldozat! Lepakoltuk és még a délutáni séta előtt lekentük. Szerencsére nem kellett rá két réteg, elsőre befogta a sűrű festék. Estére a tévé már a helyén is volt. (Lehetett sorozatot nézni…)

Nos, mindez annyira gyorsan zajlott, hogy a tévészekrényt egyáltalán, meg ezt az állapotot valamiért elfelejtettem lefényképezni – biztos az altatási procedúra miatt. A lényeg viszont az, hogy túl egyhangúnak tűnt a szekrény. Ezért gyorsan elhozattam otthonról (ami ti. csaknem 100 km távolságra van) egy stencilt és egy kis doboz Old Ochre festéket.

Nem volt sok idő gondolkodni, pár óránk volt még hazaindulásig, úgyhogy stencil, szivacsguriga, festék s kész is volt.

De ha már kell találjon a két szekrény, akkor az előzőre is kellene egy minta… Még meg sem volt teljesen száradva a festék, amikor rákentem a viaszt – ettől egy kicsit opálosabb, elmosódottabb lett, nem egy karakteres, kontúros minta. Hát nézzétek és csodáljátok!

 

A nagy átalakulás – első rész

A szüleim nappalijában régóta megért a bútor a cserére. Beszélgettünk róla a tavasszal, de határozottan ellenezték új szekrény vásárlását, mivel ebben a mostaniban sok a tárolóhely, és különben is az új bútorok már nem olyan minőségűek, mint a régiek…

Ekkor álltam elő azzal az ötlettel, hogy ha nem cserélik ki, fessük át! Végülis nem volt olyan rossz állapotban, hogy kidobásra ítéljük, inkább mentsük meg! Új külsőt kap, átalakul, de mégis megmarad funkcionalitása.

Nézegettük a Chalk Paint színpalettát, hogy melyik is lenne a megfelelő szín, majd sikerült kiválasztani: Country Grey! Nyaralásunk alkalmával hoztunk is festéket Nemiskacattól, már csak azt kellett megszervezni, hogy a két gyerek mellett a munkálatoknak is tudjunk nekifogni.

Első körben leutaztunk pár napra látogatóba a szüleimhez, s ha nem is ez volt a konkrét cél, egy kicsit sikerült haladnom, míg a gyerekek eljátszadoztak. Leszedtem a felpúposodott, lekopott cirádákat, amik apró szegecskékkel voltak odarögzítve az ajtókra. Ez volt az első számú oka az áttervezésnek. A fehérre kopott műanyag díszcsíkok miatt sokat veszített a látványból az egyébként impozáns, fényes felületű bútor.

Mivel sok helyen felpattogott a lakk is a szegek körül, elkezdtem mestertapasszal kijavítgatni az aprócska hibákat. Száradás után pedig lecsiszoltam a felesleget, hogy sima felületet kapjak.

A bútorgombokat is már korábban megrendeltük, s mivel kéznél voltak, le is cseréltük gyorsan őket Édesapámmal, mert a régiekből egy-kettő már el is vesztődött. Persze ez sem volt olyan egyszerű, hogy egy rövid mondattal elintézhetnénk. Mert rendelés előtt napokig keresgéltem webáruházakban, hogy vajon milyen típusú és méretű lenne a megfelelő. A választásban nagy segítségemre volt Nemiskacat Enikő. Először kerámia gombokat kerestem, mert imádom őket és a legegyszerűbb bútordarabot is fel tudják dobni. Viszont ide nagyon sok kellett volna és Enikő szerint túl hangsúlyossá váltak volna. Valami visszafogottabb és határozottan kisebb méretű kellett. Végül ezt a csigaház mintázatút választottam 26 mm-es átmérője miatt. (Ezt az egyet találtam 3 cm alatt a Feromob kínálatában – nem mellesleg barátságos áron.) A korábbi bútorgombok arany színűek voltak, az újak antikolt arany árnyalatúak. A stílust valamelyest megtartottuk, de konzervatívabb, visszafogottabb változatban.

 

Régi és új bútorgombok

A nagyobb méretű ajtókra rendeltem két markánsabb fogantyút, hogy emelje ki őket.

A sarokmintákat egyöntetű véleménnyel meghagytuk, hogy törjék meg a sík felületeket. Pár hétig így maradt a bútor, amíg vissza tudtunk menni egy újabb bevetésre. A leszedett cirádák helye látszott, a tapaszolás sem volt teljesen befejezve, de ennyi kellemetlenséget elnéz az ember egy-két hétig a cél érdekében. Így hagytuk a bútort első távozásunkkor:

A festésről a következő részben számolok be.

 

Új tanév, új íróasztal

Az évkezdés mindig kicsalogat valami újat belőlünk. Tanévkezdéskor nem szokás ígéreteket tenni, mégis az új év kezdete új ígéretekkel van teli. Megkívánja, hogy felkészüljünk, előkészüljünk, új ruhába öltöztessük a szívünket is.

Az új tanévhez mi is találna jobban, mint egy új íróasztal. Igazából ez a gyerekeknek dukálna – már arra is megvan a terv -, de nem tudtam ellenállni, hogy magamat is meglepjem egy szépséggel, amin még nagyobb öröm lesz dolgozni.

Ezt a modern íróasztalt kidobásra ítélték és én megsajnáltam. Elhozattam pár száz kilométerről, hogy új külsőt adjak neki. Szétszedve érkezett, nem is állítottuk össze festés előtt. És ott látható a kis segítségem is, aki mindig a kezem alá (alatt) dolgozik.

Az előkészítéssel nem volt sok gond, egyetlen helyen kellett egy kicsit kikozmetikázni, mert a mágneszárja elromlott és elég brutálisan belefúrtak egy akasztót, ami megtartotta az ajtaját, de ezt a férjem kijavítgatta.

Igazából csak festeni kellett. Persze ahhoz is kellett egy jó koncepció. Mivel a hálószobánkba fog kerülni, színeiben és stílusában találnia kell a meglévő bútorokhoz. Így esett a választásom az Annie Sloan palettáról az Old Ochre és a Coco színekre. Egy új stencilt is választottam hozzá, hogy egy kis bohóságot vigyek bele.

Rámesteledett mire az Old Ochre-t két rétegben felvittem és leviaszoltam, így másnap folytattam.

Szárad az első réteg Coco…

  

…ezalatt van idő stencilezni.

Amikor a két fiókot betettem a helyére, feltűnt, hogy túlzsúfolt lett a sok mintától. Akkor vettem újra az ecsetet és a bal oldali fiókon eltűntettem a mintákat, vagyis ráfestettem még egy réteg világos festéket.

A harmónia kedvéért és a monotonitás megtörése érdekében a tetejére is került egy kis minta.

Majd jöttek a bútorgombok, amiket még karácsonykor vásároltam Nemiskacatnál, de sosem került rájuk sor. Hagyma formájú porcelán bútorgombok, amikbe első látásra beleszerettem. Most rájuk találtam egy fiók mélyén és megörvendtem nekik, mert pont ez hiányzott még az íróasztalról!

Egyelőre a műhelyben díszeleg, mert a hálóban helyet kellene csinálni neki, de én nem bánom, kezdtem megkedvelni és belakni. Lehet, hogy mégsem lesz belőle hálószoba bútor…

U.i.:

A stencilt persze ismét kipróbáltam a falon, íme:

Egy szekrény új élete

Jó érzés, amikor a kezünk között egy tárgy új életre kel. A tavasszal felfedeztem a csűr egy rejtett zugában egy régi-régi szekrényt, a férjem gyerekkorából valót. Tele volt ragasztgatva matricákkal – mint ahogy az akkoriban divat volt -, és förtelmes zöld-fehér színűre volt festve. De a formája tetszett, s persze praktikus darabnak tűnt, ezért előbányásztam, kiürítettem, s egy darabig csak nézegettem. Latolgattam, hogy mit is kezdjek vele, milyen új színt kapjon. Kellett egy kis idő, míg megért az elképzelés. (És kellett egy Annie Sloan workshop, hogy a stencilbe beleszeressek.)

Egy kis tisztogatás után így nézett ki:

Kívül French Linen-nel festettem le, belül Provence-szel.

Egy darabig így állt a műhelyemben, de túl “szürke” volt, szín után kiabált.

Június végén részt vettem Ausztriában egy (fél) Annie Sloan workshopon, ahol láttam hogy kell a stencileket megfelelően használni. Maga Annie mutatta meg azt a két színes technikát, amit végül én is használtam.

Előkészítettem a hozzávalókat

és nekivágtam. A festéshez hengert használtam, mivel könnyebb eloszlatni a festéket a stencilen és nem folyik be alája. Provence-et és Old Ochre-t használtam, hogy színt és fényt adjak a mintának. Mivel először próbáltam ki a stencilezést, néhányszor azért be-befolyt a festék a stencil alá. Így minden kör után letörölgettem a hátát egy ronggyal.

Első körben így nézett ki:

Már ebben az állapotában is jól nézett ki, de túl szimmetrikus volt. Ezért még párszor rámentem a stencillel, s a fiókot is beavattam. Azt tapasztaltam, hogy noha a színeket egymás mellé öntöttem, egy két görgetés után a szivacs homogenizálta a színeket. Ezért újra belemártottam a festékbe, hogy a két szín egyenként érvényesüljön. Így meg túl sok festék került a szivacsra, s emiatt folyt be a stencil alá. Amúgy nagyon jól ki lehet mosni a szivacsból a festéket, többször is lehet majd használni. És persze a tálcát is.

Ez lett belőle:

Végül kentem rá egy réteg világos viaszt, majd egy leheletnyi sötétet, hogy karakteresebbek legyenek a minták. A szekrény többi részéhez egyébként nem használtam sötét viaszt, így kiemelődtek az újonnan festett részek.

 

P.s. Nem bírtam ki, ki kellett próbáljam a falon is a stencilt 🙂 Nagyon jól mutat!

Hordjunk színeset!

A nyárral együtt előkerültek a színes ruhák, kiegészítők. Eddig mindig bajban voltam, hogy mit mivel párosítsak. De amióta elkezdtem használni a Chalk Paint™-et, egy új színfolt jelent meg az életemben. A fantasztikusan telt színeket nagyon jól lehet használni kiegészítőkhöz, a sokféle árnyalat pedig gazdag színvilágot nyújt a felhasználáshoz.

Nézzétek ezeket a színeket!

Elkészítettem a teljes színpalettát belőlük.

Egyszerűen csodálatosak! Egyszóval: fülbemászóak, nem?

Annie Sloan Fabric Collection

Amióta felfedeztem Annie Sloan hivatalos oldalán a méterárukat, szemezgetek a pompás anyagokkal. De sosem vettem rá magam, hogy rendeljek, mert csak nagy tételben érte volna meg, arra meg egyelőre nem volt keret. Nemrég kaptam a sógornőmtől ez zacskónyi maradék anyagot, amik mind Annie Sloan kollekciójából valók. Voltak köztük kisebb-nagyobb darabok, gyönyörűek egyenként. Tettem-vettem őket amíg ihletet kaptam. Van olyan anyag, amiben egyből meglátom a leendő terméket, s van, amiből csak nagy nehezen tudok kihozni valamit. Van, hogy valaki más ad egy ötletet, amit én egyszerűen megvalósítok, vagy amit továbbgondolok. Ha a fejemben megszületik az alkotás, már könnyű elkészíteni, és hajt is a vágy, hogy a kezemben tarthassam készen.

Az Annie Sloan anyagok közül is volt, ami elsőre megszólított. Az anyagdarabok mérete kissé korlátozta a lehetőségeket, de kihoztam belőlük, amit lehetett:

   

       

 

Ha nézegettétek már az anniesloan.com-on ezeket az anyagokat, érdemes belőlük rendelni. Igaz, hogy nem olcsó portéka, de jó a tartásuk, könnyen lehet dolgozni belőlük és nem mellesleg mutatósak is, jól kombinálhatóak.

Még egy fél zacskónyi feldolgozatlan anyag vár arra, hogy csoda szülessen belőle.

Ha van ötletetek, írjátok meg nyugodtan!

 

Boldog várakozás

A várakozás sok tekintetben meghatározza az életünket. Sokszor pedig a munkánkat is. Én most éppen a tavaszt várom, hogy tudjak ismét bútort festeni az udvaron. De addig is, hogy hasznosan teljen az idő, egyéb kreatív munkával foglalkoztam. Varrtam néhány tavaszváró vidám táskát. Nézzétek!

Egy vízálló piros kalocsai mintás anyaggal kombinálva:

Ez egy kifordítható lila-zöld kombináció:

 

 

Ez a tarka szintén vízálló, narancssárga belsőt kapott és egy ügyes belső zsebet:

 

A zöld csíkos zöld vízhatlan belsőt kapott:

A következőt pedig ha megunod fekete-fehéren, kiszínezheted tetszés szerint:

A kedvencem pedig ez a sötétkék-fehér, aminek sötétkék vízhatlan belseje van:

Most már jöhet a tavasz!