Új tanév, új íróasztal

Az évkezdés mindig kicsalogat valami újat belőlünk. Tanévkezdéskor nem szokás ígéreteket tenni, mégis az új év kezdete új ígéretekkel van teli. Megkívánja, hogy felkészüljünk, előkészüljünk, új ruhába öltöztessük a szívünket is.

Az új tanévhez mi is találna jobban, mint egy új íróasztal. Igazából ez a gyerekeknek dukálna – már arra is megvan a terv -, de nem tudtam ellenállni, hogy magamat is meglepjem egy szépséggel, amin még nagyobb öröm lesz dolgozni.

Ezt a modern íróasztalt kidobásra ítélték és én megsajnáltam. Elhozattam pár száz kilométerről, hogy új külsőt adjak neki. Szétszedve érkezett, nem is állítottuk össze festés előtt. És ott látható a kis segítségem is, aki mindig a kezem alá (alatt) dolgozik.

Az előkészítéssel nem volt sok gond, egyetlen helyen kellett egy kicsit kikozmetikázni, mert a mágneszárja elromlott és elég brutálisan belefúrtak egy akasztót, ami megtartotta az ajtaját, de ezt a férjem kijavítgatta.

Igazából csak festeni kellett. Persze ahhoz is kellett egy jó koncepció. Mivel a hálószobánkba fog kerülni, színeiben és stílusában találnia kell a meglévő bútorokhoz. Így esett a választásom az Annie Sloan palettáról az Old Ochre és a Coco színekre. Egy új stencilt is választottam hozzá, hogy egy kis bohóságot vigyek bele.

Rámesteledett mire az Old Ochre-t két rétegben felvittem és leviaszoltam, így másnap folytattam.

Szárad az első réteg Coco…

  

…ezalatt van idő stencilezni.

Amikor a két fiókot betettem a helyére, feltűnt, hogy túlzsúfolt lett a sok mintától. Akkor vettem újra az ecsetet és a bal oldali fiókon eltűntettem a mintákat, vagyis ráfestettem még egy réteg világos festéket.

A harmónia kedvéért és a monotonitás megtörése érdekében a tetejére is került egy kis minta.

Majd jöttek a bútorgombok, amiket még karácsonykor vásároltam Nemiskacatnál, de sosem került rájuk sor. Hagyma formájú porcelán bútorgombok, amikbe első látásra beleszerettem. Most rájuk találtam egy fiók mélyén és megörvendtem nekik, mert pont ez hiányzott még az íróasztalról!

Egyelőre a műhelyben díszeleg, mert a hálóban helyet kellene csinálni neki, de én nem bánom, kezdtem megkedvelni és belakni. Lehet, hogy mégsem lesz belőle hálószoba bútor…

U.i.:

A stencilt persze ismét kipróbáltam a falon, íme:

Egy szekrény új élete

Jó érzés, amikor a kezünk között egy tárgy új életre kel. A tavasszal felfedeztem a csűr egy rejtett zugában egy régi-régi szekrényt, a férjem gyerekkorából valót. Tele volt ragasztgatva matricákkal – mint ahogy az akkoriban divat volt -, és förtelmes zöld-fehér színűre volt festve. De a formája tetszett, s persze praktikus darabnak tűnt, ezért előbányásztam, kiürítettem, s egy darabig csak nézegettem. Latolgattam, hogy mit is kezdjek vele, milyen új színt kapjon. Kellett egy kis idő, míg megért az elképzelés. (És kellett egy Annie Sloan workshop, hogy a stencilbe beleszeressek.)

Egy kis tisztogatás után így nézett ki:

Kívül French Linen-nel festettem le, belül Provence-szel.

Egy darabig így állt a műhelyemben, de túl “szürke” volt, szín után kiabált.

Június végén részt vettem Ausztriában egy (fél) Annie Sloan workshopon, ahol láttam hogy kell a stencileket megfelelően használni. Maga Annie mutatta meg azt a két színes technikát, amit végül én is használtam.

Előkészítettem a hozzávalókat

és nekivágtam. A festéshez hengert használtam, mivel könnyebb eloszlatni a festéket a stencilen és nem folyik be alája. Provence-et és Old Ochre-t használtam, hogy színt és fényt adjak a mintának. Mivel először próbáltam ki a stencilezést, néhányszor azért be-befolyt a festék a stencil alá. Így minden kör után letörölgettem a hátát egy ronggyal.

Első körben így nézett ki:

Már ebben az állapotában is jól nézett ki, de túl szimmetrikus volt. Ezért még párszor rámentem a stencillel, s a fiókot is beavattam. Azt tapasztaltam, hogy noha a színeket egymás mellé öntöttem, egy két görgetés után a szivacs homogenizálta a színeket. Ezért újra belemártottam a festékbe, hogy a két szín egyenként érvényesüljön. Így meg túl sok festék került a szivacsra, s emiatt folyt be a stencil alá. Amúgy nagyon jól ki lehet mosni a szivacsból a festéket, többször is lehet majd használni. És persze a tálcát is.

Ez lett belőle:

Végül kentem rá egy réteg világos viaszt, majd egy leheletnyi sötétet, hogy karakteresebbek legyenek a minták. A szekrény többi részéhez egyébként nem használtam sötét viaszt, így kiemelődtek az újonnan festett részek.

 

P.s. Nem bírtam ki, ki kellett próbáljam a falon is a stencilt 🙂 Nagyon jól mutat!